CaféLeszbosz

Üdv a Kávézóban csajszik!
A mai alkalommal is két jó erős feketét, vagyis két egészen jó filmet fogok ajánlani. A kettő között semmilyen közvetlen kapcsolat nincs, mégis valahogy az egyikről eszembe jutott a másik. Hogy miért? Mindkét film finomsága a történet lassú kibontásában rejlik, abban, hogy mernek időt szánni annak ábrázolására, hogyan mélyül el és válik egyre sorsfordítóbban intimebbé két nő barátsága. Lélektanilag is ettől hitelesek, és ugyan nincsenek szexjelenetek egyikben sem, végig vibrál bennük az izgalom sejtelmes levegője. Ez pedig a remek színésznői játéknak köszönhető elsősorban. Következzék két, kevésbé ismert alkotás.

Ennek a meglehetősen többértelmű :-) címnek látszólag nem sok köze van mai rövid szösszenetemhez és csak a legvégén fogom felfedni, miért is esett épp erre a választás. Legutóbb (kb. egy éve) arra tettem ígéretet, hogy egy ideig magyar szálakon folytatom tovább bejegyzéseim. Hamarosan vissza is fogok térni erre a csapásvonalra, de ha nem haragszotok, egyelőre újbóli bemelegítésként kicsit könnyedebb témák felé veszem az irányt. A mai blogolósdi összekötő kapcsa Lisa Cholodenko lesz.

Angyalaim!

Fogalmam sincs, ki olvassa ezt a bolgot, de jó hír, annak akinek az, hogy hamarosan, kissé megújult, lazább stílusban (bizony, még ennél is:-) újra kinyit a kávézó!:-))

To be continued...:-)))

Üdv az éterben (gondolom) hölgyolvasók!:-)

Múltkori ígéretemhez híven a mai alkalommal először „beülünk” egy különös szekérbe, aztán továbbállunk, hogy megpihenhessünk? egy még különösebb párnában…

Kicsit konkrétabbra véve a figurát: ma két szerző két művéről lesz szó. A közös szálat egyfelől mai blogbejegyzésem címe rejti, azaz két olyan művekről lészen említések, melyek nem ún. leszbikus regények, mégis rejtezik bennük egy vékony leszbikus mellékszál. Az alkotások között más közvetlen hasonlóság nincs, hacsak az nem, hogy a szerzők ab ovo nem irodalmi berkekből érkezve írták meg ízes nyelvű alkotásaikat, hogy mindkét mű sikerregény lett megírása pillanatában, mindkettő hőse végzetes szépségű nőalak, mindkét műben felbukkan egy sorsfordító viszonzatlan és nehéz szerelem, és a vérfertőzés „vádja” mindkét alkotásban kísértő, romboló erőként jelenik meg…

Mai „menünk”: előételként Makkai Sándor Ördögszekér; főfogásként: Závada Pál: Jadviga párnája

Üdv Leszbosziak!

Verazélet - Könyvbemutató az Alexandra Könyvesházban

2011. szeptember 22. 18.00 óra 

Alexandra Könyvesház Panoráma Terme, Budapest, Nyugati tér 7.

A Noran Könyvesház meghívja Önt Lovas Nagy Anna a kiadó gondozásában megjelent Verazélet című regényének könyvbemutatójára, az Alexandra Könyvesház Panoráma Termébe, 2011 szeptember 22-én, csütörtökön 18 órára.

A kötetet bemutatja Bódis Kriszta, író, dokumentumfilmes.
Felolvas Fullajtár Andrea, a Katona József Színház színművésze.
Közreműködik Bárdos Deák Ági előadó, és Darvas Ferenc zeneszerző.

Ezek után ismét üdv az aetherben delejányok! Múltkori ígéretemhez hív valék. Leszboszi ladikom (kifejezetten az jó öreg alliteráció kedvéért írtam így:-) kikötöttem a magyar hattyúk taván. És ha már kikötöttem, össze is számoltam belőlük vagy tizenhetet. „A tizenhét az prímszám. És hogy mi vólna a prímszám. Prímszám kedig az vólna, az mi csak őmagával és eggyel vóna osztható”…

Hát akkor ugorjunk is fejest ebbe a különös tóba…(Csak nehogy a hattyúk megijedjenek és felszálljanak:-). Aztán pedig béülünk egy "ennenjáró ördöghintóba" es…

Ma esti témánk ismét „three in one”-os (vagy „four in one”-os?:-) egy/két szerző:-) egy regényének egy filmjéről értekezünk jó magyarsággal:-)

Itt van az ősz itt van újra…És szeretem de szeretem, mert ilyenkor ismét lehetőség nyílik egy kis befelé fordulásra, alkotásra, vagy urambocsá blogolásra. Szamötájm valahogy képtelen vagyok az agytekervény mozgatásra. Iskolaidőkből visszamaradt átok. Minek is találták fel a nyári szünidőt? Még jó hogy létezik erre az „alkotói szabadság” kifejezés:-). Most viszont itt a termékeny harmadik évszak, nem lustálkodhatunk.  Sőt! Ideje elmerülnünk újra a leszbikus kultúrhálóban…!

Hát elmerültünk. És nini! Ki is fogtunk egy újabb nagy halat, aki a közhiedelemmel ellentétben szóra is nyitotta ajkait. S elárulta nekem, hogy Georgiának hívják és hogy hivatására nézvést má’ megintcsakittvan…egy festőnő:-). Sőt még ennél is többet…

Üdv Lányok!

Nyári szabadságomat töltöm, csak azért jelentkezem, hogy hamarosan jelentkezem:-)
Addig is Csók minden LeszBoszinak a virtuális valóságból!

Gina

Még előző életemben ismertem meg őt. Akkoriban de La Salle hercegnőnek hívtak és a húszas évek cseppet sem névtelen leszbikusaként fő vadászterületemet a bohém szalonok és a Szajna bal partjának füstös night clubjai jelentették. Óh, azok a 20-as évek! Párizs! Dekadencia! Jazz-korszak és charleston, külhonból ide emigrált mindenféle nációjú előkelőségek, vagyonos szépasszonyok, feministák és leszbikusok, vad koktélpartik, gigolók és táncosnők, szivarfüst, Gertrude Stein és Josephine Baker…!
Jómagam akkoriban szép és érdekes „áldozatok” után kutatgattam jellegzetes férfias öltözékemben. Gazdag voltam, bármit megengedhettem magamnak. Egész a nagy gazdasági válságig, mikoron is elvesztettem szinte összes pénzemet. Így hát önkéntes „száműzetésbe” vonultam és ettől kezdve puritán életvitelt folytattam az Alpokban vett házamban, mert szabadulni akartam önön romlottságomtól és az emlékektől. Persze hiányzott Párizs feslett bája. Sokat gondoltam Tamarára, a híres festőnőre is… Tamarára, aki rólam is készített néhány monumentális portrét, mint legtöbb szeretőjéről. A legismertebb festmény, melyen megörökítődtem, párizsi házában az ágya mellett függött… 

Kedves Hölgyeim! 

A mai alkalommal időutazást teszünk a história világába, és olyan uralkodónőket, illetve koronás sarjakat mutatunk be, akikről anno az a hír járta, hogy a kelleténél szorosabb kapcsolatot ápoltak saját nemükkel. Egy ilyen nevezetes hölgyről, a svéd Krisztina királynőről már esett szó, most egy csokorba gyűjtöttük a többieket…
Következzenek hát hol mulatságos, hol szomorkás pletykák régmúlt idők „hajlamvert” nagyasszonyairól!

Múltkor elejtett ígéretünkhöz híven szomorkás-lírai magánszámunk után most kedélyesebb és vidámabb vizekre evezünk. Legalábbis bejegyzésünk első felében. A most terítékre kerülő két téma között tartalmilag nem érdemes sok összefüggést keresni, legfeljebb talán annyit, hogy közvetve két férfias jelenségről lesz ma szó . Ehhez először „becsengetünk” a brit Meldrum família bohém és cseppet sem „hétköznapi” hétköznapjaiba, aztán pedig elhagyjuk az angolszász végeket, és következzék végre ismét egy kis hazai… 

Mai kávézóbeli témánk alanyai olyan hölgyek, akik esetében szerencsére nem kell semmilyen szövevényes hálózatot kibontanunk (vagy még jobban összekuszálnunk:-), lévén, hogy közel negyven éves intim kapcsolatban álltak egymással és csakis egymással. Ez leszbikus (és nem leszbikus) világban is fehér holló jelenség. Már emiatt is megérdemelnék csöndes elismerésünket, de nyilván nem ezért kell foglalkoznunk velük, hanem mert a 20. század első évtizedeiben igen jelentős kultúrapártoló tevékenységet fejtettek ki híres párizsi szalonjukban, mely a kor egyik legkedveltebb törzshelyének számított, és ahol nem akármilyen művészek fordultak meg. Emellett ő maguk is író-alkotó emberek voltak.
Különös személyiségük és kapcsolatuk sokakat, sokféle „szövegkörnyezetben” megihletett, mindjárt először saját magukat…:-)
Következzék hát a világ legismertebb leszbikus művész-párja!

Hihetetlen, de még mindig Mercedes de Acosta alias Dracula asszonyság szelleme lebeg a háttérben jelen blogbejegyzésünk esetében is. Az előtérben pedig olyan hölgyek állnak, melyek közül egy ugyan „tagja” volt az előző alkalommal kivesézett „Sewing circles”-nek, ám nevének kultikus rangja okán is több figyelmet érdemel. A másik két nimfa persze úgyszintén megérdemli elismerésünket, mert ők sem akárkik, csak épp egy másik művészeti ágban „hódítottak”, jelesül híres táncosnők voltak. 

Mostani témánk kiindulópontja még mindig Mercedes de Acosta. Előző előtti cikkünkben felsoroltuk pár olyan hölgynek a nevét, akikkel intim viszonyba keveredett. E  (többnyire) színésznők egy része ma is világhírű (Garbo, Dietrich), más részük inkább a maga korában számított ismertebbnek a filmvilágban. Előre figyelmeztetek azonban mindenkit, hogy a szálak kib(l)ogozása helyett azok még inkább össze fognak kuszálódni. Ami azért különös, mert a mai alkalommal egy „varrókör” tagjait mutatjuk be:-) Kezdjük magával a „varrókör-jelenséggel”! 

Az egyik magas volt, szőke és letaglózóan szép, a másik alacsony, sötét bőrű és letaglózóan csúnya…Ha külső jegyeik után próbálnák párhuzamot vonni kettejük között, sok egyezést esély sincs felfedezni. És mégis. Annyi mindenben hasonlítottak: Mindketten svédek voltak. Mindketten királynők (igaz, az egyikük koronázatlan). Mindketten lemondtak „trónjukról” életük egy pontján, hogy aztán e döntésük miatt (is) örök rejtélyként váljanak mítosszá. Mindketten hajadonok maradtak. Mindketten átélték azt a bizonyos tragikus-halhatatlan szerelmet. Mindketten nőkkel. Mindkét esetben levelezés formájában élt tovább a kapcsolat. Mindketten utálták az alkoholt, viszont imádtak nadrágban járni-kelni és nagyokat káromkodni….:-)

Hogy emellett mi kötötte még össze őket? Kiderül mai cikkünkből… 

Helló leszboszorkák!

Szellemi hedonista lévén, gyakran olvasgatok (nem is annyira) régmúlt idők hírességeiről, különösen, ami a nőket illeti...:-) És ahogy olvasgatok róluk ezt-azt (pl. Dietrich, Garbo, Isadora Duncan stb…) rendre feltűnik egy név, egyfajta, hogy úgy mondjam, „közös nevező”-ként… „Hogy akkor Dietrich-el is, meg Garbo-val is, meg Isadora-val is, meg még ki tudja hány akkori hírességgel?…Ki lehet ez a nő??? Ez a Mercedes de Acosta?” És ahogy botcsinálta oknyomozónőként fedem fel a bonyolult, ám rendre összeérő kapcsolati hálókat (ugye kísértetiesen ismerős a képlet hölgyek?:-) egyre messzebb jutok főhősnőmtől…Eközben a magam vigasztalására rájövök, hogy pár alkalomra bőven el lettem látva témával:-)

Következzék hát a kapcsolati háló középpontja: Mercedes De Acosta! (jé, kicsit még rímel is:-)

Drága Hölgyeim!

A mai alkalommal még mindig a némber van-ok világában időzünk egy kicsit. Elsőként megismerkedünk egy amerikai írónővel, akinek a tengerentúlon először sikerült felborzolnia a leszbikusság akkor még kényes témájával a háború utáni műkényelembe és mccarthyizmusba menekülő kedélyeket miután két nő viszonyát tabudöntögető természetességgel írta meg, aztán pedig a képzőművészet világába kalauzolunk el benneteket, bemutatva – még az „aduász”/”nagyágyú” Frida Kahlo és Tamara de Lempicka hölgyek előtt – egy olyan némber van-t, akiről hamar kiderül, hogy valójában nem is némber…:-) 

Mai czikkünkben megismerkedünk egy írónővel, egy írónő szerelmével, egy „némber van” filmmel, mely regényéből készült, annak rendezőnőjével, a valaha élt „legsármosabb” színésznők egyikével, aki eljátszotta a regényből készült egyik filmadaptáció főszerepét és egy másik filmmel, melyben egy leszbikus nőt alakít. Mindeközben nem kevés magyar szál is bekapcsolódik majd történetünkbe…Mivel  rövid felvezetőnk kissé homályosra sikeredett, következzék a megvilágosodás!

Kedves Évák és Évák!

Bár privátban jómagunk jobban szeretjük az „édeskettes” felállást, mai rovatunk címének mégis az „Édes hármast” adtuk. (Lesz még ilyen témánk több is.) Amolyan three in one jelenség ez, „egyet fizet, hármat kap” alapon: jelen esetben szerzőt, könyvet, filmet ajánlunk egy helyen, egy időben…Ugorjunk is neki(k)!

E képzeletbeli rovatsorozatunkban világhíres leszbikus hölgyek (bár ezt írnom sem kellene) kerülnek bemutatásra, amolyan Gina-stílusban.

És hát ki mással is kezdhetnénk a sort, mint a legelsővel, aki azonnal meg is kívánja, hogy rovatcímünkön mindjárt módosítani kelljen kicsit: a hölgy ugyanis nagyon leszbikus! Olyannyira, hogy mi utódok is róla, pontosabban arról a szigetről kaptuk polgárjogot nyert gyűjtőnevünket, ahol életét töltötte…Nem árulok zsákbamacskát, elsős gimnáziumi irodalomóráink idétlen összevihogásainak (hogy mi is ez…? egy nő, aki nőkhöz írta forró hangú verseit…? hát izé, hehehe…), magyar tanáros pironkodásainak tárgya és alanya, az „ibolyafürtű, szent, édesmosolyú” Szapphó következik most!  

Ladies and Ladies and Gentlewomen!:-)

 I am Gina…(but not Gershon, és mégcsak nem is a nagy Loló:-)

Teljes nevem Venus Aphrodité Gina Monologue, de szólítsatok csak Ginának…

Igazi tér- és időutazó vagyok. Lélekvándor. Leszboszban születtem, a vidám görög időkben Szapphó tanított hárfázni, a "sötét" középkorban egy francia apácazárdában értek bizonyos megvilágosodások, az ezt követő évszázadokat többnyire híres költőnők és királynők titkos budoárjaiban töltöttem bensőséges bizalmasként (Svédországtól Pétervárig), a huszadik század első évtizedeiben lornyonosan-nyakkendősen (az itt látható festmény épp akkor készült mikor valaki levette rólam a nyakkendőt és persze a lornyont:-) szipkáztam végig Bécs, Berlin, London és Párizs éjszakai életét nagy színésznők kitartottjaként, a hatvanas években is folytattam a szeretkezést Janis Joplin dalaira mert beleuntam a háborúkba, a hetvenes években szerencsésen megúsztam, hogy NDK-s sportolónő legyek, a nyolcvanas évekbe csókkal és körömmel kapaszkodtam, a kilencvenes években Oroszhonban leszbikus zenekart alapítottam aztán…

Aztán átléptem a virtuális valóságba…és felcsaptam bloggernek…