CaféLeszbosz

Eme blog arra a melegen nemes feladatra tesz kísérletet, hogy csokorba gyűjtsön mindent, ami a leszbikussághoz kötődik, csak kicsit másképp szól a „másságról”: elsősorban kulturális vonatkozásait veszi hanyagul szubjektív eleganciával górcső alá leszbikus univerzumunknak, legyen szó irodalmi alkotásokról, filmekről, egyéb művészeti ágakról, „méltán hírességekről”. Vagyis aki dielvördről, imedzsinmíendjú-ról, Madonna, Britney és egyéb trendi hölgyhírességek nemzeteket átívelő csókváltásainak misztikus üzenetéről, Lindsay Lohan leszbikus kalandjairól és EcetTera… akarna e helyütt olvasni, az egy másfajta kávézóba üljön be, amolyan gyorsbüfésbe:-)

Bemutatkozás

Ladies and Ladies and Gentlewomen!:-)

I am Gina…(but not Gershon, és mégcsak nem is a nagy Loló:-)
Teljes nevem Venus Aphrodité Gina Monologue, de szólítsatok csak Ginának…

Friss topikok

EGY FURCSA PÁR – ALICE B. TOKLAS ÉS GERTRUDE STEIN

GinaM 2011.03.25. 18:48

Mai kávézóbeli témánk alanyai olyan hölgyek, akik esetében szerencsére nem kell semmilyen szövevényes hálózatot kibontanunk (vagy még jobban összekuszálnunk:-), lévén, hogy közel negyven éves intim kapcsolatban álltak egymással és csakis egymással. Ez leszbikus (és nem leszbikus) világban is fehér holló jelenség. Már emiatt is megérdemelnék csöndes elismerésünket, de nyilván nem ezért kell foglalkoznunk velük, hanem mert a 20. század első évtizedeiben igen jelentős kultúrapártoló tevékenységet fejtettek ki híres párizsi szalonjukban, mely a kor egyik legkedveltebb törzshelyének számított, és ahol nem akármilyen művészek fordultak meg. Emellett ő maguk is író-alkotó emberek voltak.
Különös személyiségük és kapcsolatuk sokakat, sokféle „szövegkörnyezetben” megihletett, mindjárt először saját magukat…:-)
Következzék hát a világ legismertebb leszbikus művész-párja!

A domina:-) - Gertrude Stein

1874-ben látta meg a napvilágot egy öt gyermekes, tehetős zsidó családban, Pennsylvania-ban.
A szülők hamari elvesztése után egy ideig nagybátyja veszi védőszárnyai alá, majd a Radcliffe College hallgatója lesz. Különösen erős hatást gyakorol későbbi alkotói tevékenységére William James-nek (ki is Henry James író testvére) a neves pszichológusnak a tudatfolyamról kifejtett elmélete. Ennek köszönhetők az ún. önműködő írás módszerével megalkotott, nehezen értelmezhető művei. Egy darabig a biológiával kacérkodik, orvosi tanulmányokat folytat az embriológia tárgykörében. Végül diploma nélkül távozik. Európába. 1903-tól Párizsban él öccsével, Leo-val. Testvérével galériává érő modern művészeti gyűjteményeket vásárolnak össze. Műteremlakás-házuk, a Rue de Fleurus 27. egyik napról a másikra híressé válik. Mint ő maga is. Keresett személyiséggé, olyanná, ahol a legnagyobbak adják egymásnak a kilincset: hol „Ámerikából” idetévedt írózsenik (akiknek ő találja ki azt a bizonyos „elveszett nemzedék” jelzős szerkezetet) hol párizsi bohém művészek. Talán mégsem lengte volna őt körül a halhatatlanság igézete, ha 1907-ben nem toppan be hozzá Toklas honfitársnő…Mert ettől kezdve már nemcsak mecénásként, műértőként és avantgarde szellemben alkotó csodabogárként marad meg a kollektív emlékezetben, hanem egy unikális párkapcsolat résztvevőjeként és „domina-áns”:-) tagjaként.
Leghíresebb művei a hermetikus jegyeket mutató, a leszbikus szexualitásra rejtetten, szójátékokkal utaló Tender Buttons, a modern művészet egyik alapkövének is tekinthető Három élet és az Alice B. Toklas önéletrajza. Emellett az egyik legkorábbi „coming out” történetnek, a Q.E.D.-nek is ő a megalkotója, (ami később A dolgok úgy ahogy vannak címmel jelent meg)  mely egy valós alapokon nyugvó szerelmi háromszög köré épül. E mű kiírása nagyban segített Steinnek megérteni és elfogadni maszkulinitását és nők iránti vonzalmát.
A leghatározottabban a Miss Furr and Miss Skeene című tanulmánya foglalkozik a homoszexualitással. Kevesen tudják, de itt íródik le és körül először az a bizonyos „gay” szó…

 A „háziasszony” - Alice B. Toklas

Alice Babette:-))) Toklas néven látta meg a napvilágot 1877-ben. San Francisco-ban született egy középosztálybeli zsidó családban.
Tanulmányai után érkezett meg Párizsba 1907-ben, hogy mindjárt az első napon megismerkedjék Gertrude-dal. És ha már megismerkedett vele, el sem hagyta többé. Népszerű szalonjukban olyan neves amerikai írók fordultak meg, mint Hemingway, Scott Fitzgerald és Thornton Wilder és olyan neves francia avantgárd költők és festők, mint Apollinaire, Picasso, Matisse, Braque vagy Henri Rousseau.
Egy személyben volt Gertrude bizalmasa, szeretője, szakács-és titkárnője, múzsája, szerkesztője, kritikusa, életének szervezője…
Hosszú ideig a „főszereplő” Stein kisasszony „árnyékában” élt, egészen 1933-ig, mikoron megjelent Gertrude tudatosan megtévesztő című önéletírása Alice B. Toklas önéletrajza címmel. (melyet társa nevében írt). Alice-ről ekkortól többé már nem kérdezte senki, hogy Alice Alice who the f..ck is Alice?:-) hiszen innentől kezdve egy csapásra ő is híres lett. Steinnek, az avantgarde szellemben, gyakran dadaista „bonyolultsággal” alkotó írónőnek ez lett legnépszerűbb, legkeresettebb és egyben legérthetőbb alkotása, egyben fontos művészeti kordokumentum is.
Gertrude 1946-os halála után aztán ő is nekilátott a publikálásoknak. Írt pl. szakácskönyvet, mely többek között egy meglepő receptjével vált híressé, hiszen a beszédes „hasis karamell” névre hallgatott: gyümölcsök, diófélék, fűszerek és marihuána! mixtúrájából állt össze. Később ezért „hálából” egy kanabisz készítményt neveztek el róla: az ún. „Alice B. Toklas sütit”…
Az 1963-ban írt Ahogy én emlékezem című önéletírásában társával való halhatatlan kapcsolatát és híres szalonjuk világát idézi meg. A saját szemszögéből. Ez már tényleg Alice B. Toklas önéletírása volt.:-)
Gertrude halála után pénz- és egészségügyi nehézségek között és magányosan teltek mindennapjai. Ennek ellenére hosszú életet élt, csaknem 90 esztendősen távozott az örök leszbosziakhoz…

 „But sweetie, I'll always be Alice Toklas, if you'll be Gertrude Stein.”

 Gertrude Stein és Alice B. Toklas

1907 őszén, amikor Alice B. Toklas szülővárosából, San Franciscóból Párizsba érkezett, Gertrude már körülbelül négy éve lakott ott a fivérével, Leóval, a Rue de Fleurus 27. alatt. Sok mindent tudott már Alice-ről: egy közös ismerősük megmutatta neki a San Franciscó-i lány leveleit. Tudta például, hogy körülbelül egykorúak, hogy szerény, de biztos jövedelme van, és a kultúrát illetően sokban egyezik az ízlésük. Amikor Alice mindjárt odaérkeztekor meglátogatta, Gertrude egy élénk temperamentumú fiatal nőt látott maga előtt, akinek fényes, ébenfekete haja, érzéki szája volt, szeme mélyen ült gödrében, és filigrán alakjára tarka ruha simult - mindent egybevetve jóval vonzóbbnak tetszett, mint az évekkel később készült vénkisasszonyos fényképein. Alice pedig egy flegma képű, csinos nővel találta magát szembe, akinek feje és arca a görög szobrokéra emlékeztette: „Aranybarna jelenség - írta később - a toscanai nap érlelte ilyenné, s melegbarna haja is aranyosan csillogott, a hangja pedig nem hasonlított senki máséra: mély, telt, bársonyos hang volt, mint egy nagy alt énekesnőé, mint egyszerre két hang. Különösen, ha nevetett, márpedig gyakran nevetett.”
Odaadó barátságuk és állandó együttlétük majdnem negyven éven át tartott. Alice a lehető legjobban időzítette megjelenését. Olyasvalakit keresett, akivel törődhet, mert ő ilyen ember volt, Gertrude-nak pedig szüksége volt valakire, aki törődik vele (mert ő meg ilyen ember volt). Jó ideig Leo töltötte be a gondviselő szerepét, de a két testvér fokozatosan eltávolodott egymástól. Gertrude-ot egyre jobban ingerelték fivérének esztétikai dogmái. Leót pedig ugyanúgy megdöbbentette nővérének absztrakt írásmódja, ahogy barátjának, Picassónak festészete is. Alice fokozatosan kezdte betölteni Leo helyét.
Először is elfogadta Gertrude meghívását, hogy költözzék hozzá és öccséhez. Négy év múlva ez az egyre bonyolultabb szimbiózis véget ért: Leo elköltözött.
Időközben Alice berendezkedett Gertrude-nál mint - többek közt - a házvezetőnője, (egzotikus) szakácsa, (prózai) közönsége, oltalmazója, mosónője, bevásárlója, jegybeszerzője, útimarsallja, gépírónője, félénk, de megbecsült irodalmi tanácsadója és fáradhatatlan tótumfaktuma. Még fodrászkodott is, bár nem nagyhozzáértéssel: neki köszönhető Gertrude híres kefefrizurája.
Stein pedig „hálából” kizárta életéből azokat, akikre Alice féltékeny volt, vagyis az Alice előtti szerelmeit is. (Csak egy példa a sok közül: Stein első kedvesét Maynek hívták, ezért Alice kérésére egyik szövegéből az összes „may” igét „can”-re javította.:-))
A Rue de Fleurus-ön, majd a Rue Christine-en lakó különös pár elegánsan sejtetve leplezte kapcsolata részleteit. Gertrude többé-kevésbé hathatósan egy harmadik személyt sugalló ügyes trükkjével és a dolgok elködösítésére irányuló természet adta tehetségével, Alice pedig még nála is hatásosabban: veleszületett szűkszavúságával. De még Alice is elejtett olykor egy-egy árulkodó mondatot kölcsönös vonzalmukról.
Alice-nak száraz humorú, távolságtartó természete volt, kitűnően ellensúlyozva Gertrude élénkebb temperamentumát, a rendetlenséghez való makacs ragaszkodását, és sokszor viharos, de viszonylag rövid dührohamait.
Gertrude volt a „főnök” („Nagyon szeretem azt hallani, hogy igen, uram!”), s Alice megérezte, hogy ennél többet nem várhat („Én teérted, mi értem vagyunk, s így vagyunk boldogok!”).
„Alice B. a feleségem”, „az én szerelmem” – mondogatta gyakran Stein kisasszony. Alice volt a tartózkodó nő, a nélkülözhetetlen másodhegedűs. Híres estjeiken és más társasági összejövetelek alkalmával mindig Gertrude volt a „házigazda”, s Alice a háziasszony.
Hogy Alice irodalmi tehetségének mekkora szerepe volt Gertrude meglehetősen őszinte és kivételesen nagy hasznot hozó művének, az Alice B. Toklas önéletrajza furcsa címet viselő könyvnek a megírásában? A legtöbben azt állítják: jó nagy. A stílus erősen hasonlít Alice saját művére, az Amire én emlékszemre, amely harminc évvel később jelent meg. Ezért hát, minél jobban ismerte őket az ember, annál nagyobb fejtörést okoz neki, hogy vajon valójában kinek a lámpája világított kinek az ernyője alatt.
Az Önéletrajz két utolsó bekezdése sokat elárul a két nő kapcsolatáról, nemcsak a könyv tekintetében, hanem általában:
„Én elég jó házvezetőnő vagyok, és elég jó kertész és elég ügyes a varrásban, amellett jó titkárnő, elég jó szerkesztő, és elég jó állatorvos kutyabajokban, ezt mind egyszerre kell végeznem, úgyhogy bajosan lehetnék mindehhez még elég jó író is. Mintegy két héttel ezelőtt Gertrude Stein azt mondta: Nekem úgy tetszik, maga soha nem fogja megírni azt az önéletrajzát. Én fogom megírni maga helyett. Ugyanolyan egyszerűen fogom megírni, mint Defoe Robinson Crusoe önéletrajzát. És megírta, és íme itt van.”
Sok volt bennük Neil Simon „furcsa párjából”. Amikor Gertrude halála után kitették a Rue Christine-i lakásból egy modernebb, világosabb házba költözött, amely mégis szörnyen nyomasztotta: „Nincs itt Gertrude.” – mondogatta gyakran.
Hiába, ők ketten voltak egyek és egészek…Ezt hívják úgy, hogy szimbiózis…

Afterparti:-)

Cseppet sem hétköznapi kapcsolatuk ilyen-olyan furcsa, gyakran inkább vicces módokon, de többeket is megihletett a későbbiek folyamán. Ebből csemegézünk cikkünk végén.
Brendan Behan, az ismert ír költő pl. egyik, Párizsról szóló versét így zárta:

I absolutely must decline
To dance in the streets with Gertrude Stein

And as for Alice B. Toklas,
I'd rather eat a box of Fucking chocolates.” :-)

1958-ban Mame nagynéni címmel (Mame címmel musical változatban is ismert) készült egy film, melynek híres betétdala a Kebelbarátok (Bosom Buddies) címet viselte. Ebben hangzott el ama bizonyos sor: „But sweetie, I'll always be Alice Toklas, if you'll be Gertrude Stein.” :-) 

1968-ban Peter Sellers Szeretlek, Alice B. Toklas! címmel rendezett vígjátékot, melyben a csalóka felütés Gertrude-val való kapcsolatának karikírozását sejteti, ehelyett arra a bizonyos kannabisz-származékra utal, melyet Toklas-ról neveztek el és amely igen meghatározó szerepet játszik a vígjátékban.

Az én nagy kedvencem azonban az a film, mely abban az évben született, amikor én és mely Svédországon kívül elsősorban hazánkban vált kultuszművé: Picasso kalandjai címmel.
A svéd abszurd eme remeke, nem kímélvén a festő nimbuszát, két órás döbbenetes gegparádét vonultat fel. Ám nemcsak nagy Pablónk esik áldozatául az északi humornak, hanem a környezetében megforduló számos híresség, így a hősünkkel szoros kapcsolatot ápoló, őt támogató Stein-Toklas „házaspár” is.

 

És már tényleg csak pontnak az i-re következzék egy szójáték:

Gertrude Stein gyakran intette csendre Alice B. Toklas-t a következő szavakkal:  „Alice, be talkless”:-):-)

Mivel humorból sosem elég, s mivel még úgyis lesznek fajsúlyos komolyságú történeteink jócskán, ezért jövő alkalommal tovább áldozunk a nevetésnek és a feledhetetlen húszas éveknek…Good night lesbian angels!

 

Címkék: film kultúra művészet leszbikus alice b toklas gertrude stein

Szólj hozzá! · 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://cafeleszbosz.blog.hu/api/trackback/id/tr272771522

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Felszabadult szexualitás? 2011.04.02. 23:38:17

Általános vélekedés szerint az ún. szexuális forradalom óta szex terén roppant nyitottak vagyunk. Annyira, hogy már-már túlzás -teszik hozzá sokan-. Igen? Akkor tessék nekem hétköznapi, használható szavakat ír...

Trackback: Már korábban is tudtam, hogy leszbikus vagyok 2011.04.02. 23:37:53

Kedves Karolina!28 éves vagyok, 8 éve van szexuális életem, de már korábban is tudtam, hogy leszbikus vagyok, mindig is nőkhöz vonzódtam. Két éve az akkori barátnőm enyhe nyomására belementem egy hármasba, ahol a harmadik egy fiú volt, nem volt rossz, ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása