Üdv a Kávézóban csajszik!
A mai alkalommal is két jó erős feketét, vagyis két egészen jó filmet fogok ajánlani. A kettő között semmilyen közvetlen kapcsolat nincs, mégis valahogy az egyikről eszembe jutott a másik. Hogy miért? Mindkét film finomsága a történet lassú kibontásában rejlik, abban, hogy mernek időt szánni annak ábrázolására, hogyan mélyül el és válik egyre sorsfordítóbban intimebbé két nő barátsága. Lélektanilag is ettől hitelesek, és ugyan nincsenek szexjelenetek egyikben sem, végig vibrál bennük az izgalom sejtelmes levegője. Ez pedig a remek színésznői játéknak köszönhető elsősorban. Következzék két, kevésbé ismert alkotás.
Villámcsapás (Coup de foudre/Entre Nous) – 1983
Már éjfél is elmúlt, ha jól emlékszem, mikor elkezdtem nézni a Filmmúzeumon ezt a filmet. Hullafáradt voltam, és fogalmam sem volt milyen történetbe csöppenek, egyedül Isabelle Huppert neve villanyozott fel a stáblistán, akinek ragyogó s
zínészi tehetségét, kifejező arcát már megcsodálhattam korábban olyan alkotásokban, mint a 8 nő, a Zongoratanárnő, A csipkeverőnő vagy a Köszi a csokit! c. francia opusok. A végig lassan hömpölygő történetben, bevallom, sokáig csak arca szépségének csodálata tartotta ébren figyelmemet. De az nagyon:-). A cselekmény a második világháború idején kezdődik. Lena (Isabelle Huppert), a zsidó származású fiatal lány egy fogolytáborban ismerkedik meg majdani férjével, Michellel, aki azonnal beleszeret (nem meglepő:-) és szeretné megmenteni őt a várható deportálástól oly módon, hogy házasságot ajánl neki. Csakhogy a házasságkötés soráni kötelező iratok révén kiderül, hogy Michel is zsidó származású. Mindkettőjüknek menekülni kell tehát. A szökés sikeres. A háború után két gyermeket nevelnek, Michel autószervizt üzemeltet, miközben Léna a divatszakma felé terelődik. Eközben elindul Madeleine (Miou-Miou) története is, aki fiatal képzőművész és élete nagy szerelmét veszíti el a háború során. Végül férjhez megy egy színészhez (Costa) és egy kisfiút szül neki.
A nőket lényegében a gyermekek „hozzák össze” egy iskolai rendezvényen. Szinte az első pillanattól mély emberi vonzalom alakul ki a házasságuk hétköznapjaiba, rutinjába és halódó érzelmeibe belefásult, érzékeny, finomlelkű és valami tartalmasabbra vágyó fiatalasszonyok között. A két házaspár egyre több időt tölt együtt, de igazi, mély, elválaszthatatlan barátság csak a nők között szövődik. És addig-addig szövődik, mígnem lassan, de biztosan fel nem ismerik, hogy itt valami még intimebb kötelékről van szó. Az asszonyok harcba szállnak kapcsolatukért, függetlenedésükért és közös jövőjükért (egy ruhaszalont nyitnak együtt Párizsban). A film azért is nagyszerű, mert miközben szurkolunk a két asszony boldogságának, a férjek lelki tusáit sem hallgatja el, nagyon megrázóan, erős lélektanisággal ábrázolja különösen Michel tragikus vívódásait.
A film címével kapcsolatban annyit, hogy azon ritka kivételek közé tartozik e téren, amikor (véleményem szerint) a magyar „fordítás” talán többet visszaad abból, amit a történet érzékeltetni akar. Ugyanis olyan felismerésekről szól, melyek villámcsapásként hatnak az ember életére. A kettős francia cím egyike ugyanis kb. annyit jelent „szerelem első látásra” (coup de foudre), az entre nous pedig kb. annyit, hogy „egymás közt, közöttünk”.
Az 1983-ban készült filmet egyébként Diane Kurys rendezte, akinek neve Az évszázad gyermekei című, George Sand (róla is megemlékezünk egy adandó alkalommal) és Musset viharos szerelméről szóló igényes film kapcsán csenghet ismerősen.
A film hangulatát jól visszaadja fő betétdala:
Rosa és Cornélia (Rosa e Cornelia) – 2000
Valahogy egészen hasonlóan kell kezdenem ennek a filmnek a felvezetését is. Megint késő este (értelmiségi átok:-), megint egy film, amiről nem hallottam azelőtt, de megtetszett a történelmi levegője és életszerűsége. (Nem csodálkoztam, mikor később utána olvastam és kiderült, hogy megtörtént eset áll a háttérben). Hát nekiveselkedtem.
A mű a 18. századi Velencében és annak környékén játszódik, egy vidéki kúriában.
Egyik főhőse az előkelő származású, szép és fiatal Cornelia grófnő (Chiara Muti) aki épp eljegyezte magát egy gazdag francia herceggel, akit a kor szokásainak megfelelően még csak nem is látott. A lány családja ugyanis azt reméli, hogy a házasságnak köszönhetően megmenekülnek az anyagi bukástól. Ám kiderül, hogy a lány teherbe esett egy másik, ismeretlen férfitól, aki elcsábította a tudatlan grófkisasszonyt. Cornelia szülei természetesen el akarják kerülni a botrányt, ezért lányukat titokban vidéki kastélyukba költöztetik, ahol csak idős nevelőnője (Piera), egy fiatal szolgáló (Lorenzo) és egy falusi szobalány (Rosa) tartózkodik rajta kívül. Hamarosan kiderül, hogy Rosa (Stefania Rocca) is várandós és terhességük is épp ugyanabban a stádiumban tart. A két, teljesen eltérő társadalmi közegből származó lány eleinte nagyon nehezen barátkozik meg egymással. Cornelia kezdetben, műveltsége és rangja tudatában igen lekezelően bánik Rosával, ám a lány természetessége, nyíltszívűsége és szókimondása, később a közös várandósság tudata egyre közelebb hozza őket egymáshoz. Egy idő után elválaszthatatlan barátnők lesznek és egyre többet jelentenek egymás számára. Rosa megtanítja Corneliát az élet praktikusabb szemléletére, míg Cornelia írni és viselkedni tanítja Rosát. Ahogy gömbölyödnek, úgy növekedik kettejük között is egy láthatatlan szál. Cornelia, aki naplót ír (lényegében ez a napló alkotja a történet gerincét) megkéri Rosát, hogy legyen a hálótársa. Ahogy egyre jobban feltárulkoznak és elmesélik teherbe esésük erotikával fűszerezett eredetét, úgy gabalyodnak végül lassan, de biztosan ők ketten is össze. A film mégsem elsősorban kettejük fizikai, sokkal inkább lelki vonzalmáról szól és valami másról is: az áldozatvállalásról, feltétel nélküli szeretetről, szolidaritásról, méltóságról. A filmben végig ott lebeg a valószínűsíthető tragikum lehetősége, de hogy végül hogyan zárul, nem árulom el.
Az olasz dráma egyébként egy Várakozás című, Remo Binosi által írt színdarabból készült és megtörtént eset inspirálta megszületését.
A két főhősnőt kiválóan életre keltő hölgyek közül talán Stefania Rocca neve csenghet egyébként ismerősebben, aki olyan filmekben is feltűnt, mint pl a Tehetséges Mr. Ripley vagy a Tolsztoj által ihletett Feltámadás.
Végezetül jöjjön egy kis vizuális csalogató e filmhez, ha nem tűnt volna elégnek a szöveges ajánló:-)
