Még előző életemben ismertem meg őt. Akkoriban de La Salle hercegnőnek hívtak és a húszas évek cseppet sem névtelen leszbikusaként fő vadászterületemet a bohém szalonok és a Szajna bal partjának füstös night clubjai jelentették. Óh, azok a 20-as évek! Párizs! Dekadencia! Jazz-korszak és charleston, külhonból ide emigrált mindenféle nációjú előkelőségek, vagyonos szépasszonyok, feministák és leszbikusok, vad koktélpartik, gigolók és táncosnők, szivarfüst, Gertrude Stein és Josephine Baker…!
Jómagam akkoriban szép és érdekes „áldozatok” után kutatgattam jellegzetes férfias öltözékemben. Gazdag voltam, bármit megengedhettem magamnak. Egész a nagy gazdasági válságig, mikoron is elvesztettem szinte összes pénzemet. Így hát önkéntes „száműzetésbe” vonultam és ettől kezdve puritán életvitelt folytattam az Alpokban vett házamban, mert szabadulni akartam önön romlottságomtól és az emlékektől. Persze hiányzott Párizs feslett bája. Sokat gondoltam Tamarára, a híres festőnőre is… Tamarára, aki rólam is készített néhány monumentális portrét, mint legtöbb szeretőjéről. A legismertebb festmény, melyen megörökítődtem, párizsi házában az ágya mellett függött…
CaféLeszbosz
Avagy: kis heti leszbikus kultúrfitnessz… Ülj be a kávézómba és igyál velem egy csésze valódi forró feketét...
CaféLeszbosz
Eme blog arra a melegen nemes feladatra tesz kísérletet, hogy csokorba gyűjtsön mindent, ami a leszbikussághoz kötődik, csak kicsit másképp szól a „másságról”: elsősorban kulturális vonatkozásait veszi hanyagul szubjektív eleganciával górcső alá leszbikus univerzumunknak, legyen szó irodalmi alkotásokról, filmekről, egyéb művészeti ágakról, „méltán hírességekről”. Vagyis aki dielvördről, imedzsinmíendjú-ról, Madonna, Britney és egyéb trendi hölgyhírességek nemzeteket átívelő csókváltásainak misztikus üzenetéről, Lindsay Lohan leszbikus kalandjairól és EcetTera… akarna e helyütt olvasni, az egy másfajta kávézóba üljön be, amolyan gyorsbüfésbe:-)
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
