CaféLeszbosz

Eme blog arra a melegen nemes feladatra tesz kísérletet, hogy csokorba gyűjtsön mindent, ami a leszbikussághoz kötődik, csak kicsit másképp szól a „másságról”: elsősorban kulturális vonatkozásait veszi hanyagul szubjektív eleganciával górcső alá leszbikus univerzumunknak, legyen szó irodalmi alkotásokról, filmekről, egyéb művészeti ágakról, „méltán hírességekről”. Vagyis aki dielvördről, imedzsinmíendjú-ról, Madonna, Britney és egyéb trendi hölgyhírességek nemzeteket átívelő csókváltásainak misztikus üzenetéről, Lindsay Lohan leszbikus kalandjairól és EcetTera… akarna e helyütt olvasni, az egy másfajta kávézóba üljön be, amolyan gyorsbüfésbe:-)

Bemutatkozás

Ladies and Ladies and Gentlewomen!:-)

I am Gina…(but not Gershon, és mégcsak nem is a nagy Loló:-)
Teljes nevem Venus Aphrodité Gina Monologue, de szólítsatok csak Ginának…

Friss topikok

EGY HÍRHEDETT KALANDORNŐ A 20. SZÁZADBÓL…

GinaM 2011.02.27. 18:28

Helló leszboszorkák!

Szellemi hedonista lévén, gyakran olvasgatok (nem is annyira) régmúlt idők hírességeiről, különösen, ami a nőket illeti...:-) És ahogy olvasgatok róluk ezt-azt (pl. Dietrich, Garbo, Isadora Duncan stb…) rendre feltűnik egy név, egyfajta, hogy úgy mondjam, „közös nevező”-ként… „Hogy akkor Dietrich-el is, meg Garbo-val is, meg Isadora-val is, meg még ki tudja hány akkori hírességgel?…Ki lehet ez a nő??? Ez a Mercedes de Acosta?” És ahogy botcsinálta oknyomozónőként fedem fel a bonyolult, ám rendre összeérő kapcsolati hálókat (ugye kísértetiesen ismerős a képlet hölgyek?:-) egyre messzebb jutok főhősnőmtől…Eközben a magam vigasztalására rájövök, hogy pár alkalomra bőven el lettem látva témával:-)

Következzék hát a kapcsolati háló középpontja: Mercedes De Acosta! (jé, kicsit még rímel is:-)

 „Bármely nőt el tudok csábítani bármely férfitól…”

Mercedes de Acosta (1893 – 1968)

A fentebbi merész kijelentést tevő hölgyről a következőt olvassuk: „Amerikai költő, dráma-és forgatókönyvíró, ruhatervező és társasági ember”. Emellett az első okkultisták és vegetáriánusok egyike ezen a vidéken…Alkotói tehetségéről rendre megoszlanak a vélemények, az mindenesetre bizonyos, hogy csak ez alapján nem lett volna érdemes arra a bizonyos „fame”-re. Ismertté kicsapongó magánélete és kalandjai tették, melyeket - nyíltan vállalva szexualitását - egyáltalán nem férfiakkal folytatott… Hanem világhíres színésznőkkel és egyéb művészeti ágak ugyancsak neves női képviselőivel…Mert ő meg a szerelem művésze volt…Leghíresebb „skalpjai” között megtalálható Marlene Dietrich, Greta Garbo, Alla Nazimova, Tamara Karsavina, Eva Le Gallienne, Isadora Duncan, Ona Munson, Katherina Cornell és Tallulah Bankhead…(A nem teljes névsor felsorolása után csendben és irigykedve bevalljuk magunknak, ha írói tehetsége talán nem is - ízlése azért volt a hölgynek!) Sokat elmond személyiségről mindaz a pár sor, melyet Alice B Toklas, Gertrude Stein élettársa (róluk még lesz majd szó egyik elkövetkezendő cikkünkben) írt egy hölgyismerősének :

„...nem fogsz tudni könnyen megszabadulni Mercedes-től - megvolt neki a két legfontosabb nő az USA-ban - Greta Garbo és Marlene Dietrich”.

Hát akkor kövessük végig életútját levakarhatatlan kalandornőnknek!

1893-ban New York Cityben született tehetős emigránsok, egy kubai apa (Ricardo de Acosta) és egy spanyol anya (bizonyos Micaela Hernandez de Alba) gyermekeként, állítólag a spanyol Alba-hercegek egyik leszármazottjaként (talán innen az arisztokratizmussal elegy heves vérmérséklet:-). Későbbi identitásának kialakulásához hozzájárulhatott az a tény, hogy anyja fiúként nevelte: Raffaelnek (no comment:-) szólította és fiúruhákba öltöztette...Hogy aztán egy hasonlóan merész váltásként egy francia leányintézetbe küldje…Itt azonban egy leszbikus incidens miatt nem marad sokáig…Hét másik testvérével együtt egyébként igen hamar beleedződhetett a társasági életbe, ugyanis New York egyik divatos negyedében felnőve - ahol ifjú hölgyként többek között olyan szomszédoknak köszöngethetett, mint Theodore Roosevelt vagy épp William Vanderbilts - a család gyakran kapott meghívást különféle hírességek partijaira…Egyik nővére (Rita) időközben szintén híressé vált neves alkotók modelljeként (Pl. Rodin). Mercedesünk gondolt egyet és úgy döntött, neki sem illik lemaradnia…Felkerekedett hát és meg sem állt a hírnévcsinálás vegykonyháiig, a Broadway-ig és Hollywoodig…Ám nem azért, hogy ismert színésznő legyen, hanem hogy ismert színésznőké…:-) Húszas évei elején belecsöppent Bessie Marburynak, a nagyhatalmú producernek leszbikus színházi szalonjába…Ekkoriban válik híressé karakteres és feltűnő megjelenéséről, amint New York utcáin sétálgatott: mindig férfias nadrágot, hegyes cipőt, háromszög alakú kalapot és fekete köpenyt viselt. Ehhez pedig sápadt arc, vörös ajkak és rövid fekete haj társult. Nem véletlenül nevezte őt Tallulah Bankhead „Drakula grófnőnek”…Első nevezetesebb viszonya 1916-ban kezdődött Alla Nazimova nevű aktresszünkkel (róla majd következő cikkünk után következő cikkünkben lesz szó) kicsivel utána Tallulah Bankhead (róla is következő cikkünk után következő cikkünkben lesz szó) és Katharina Cornell (róla is…) következett, majd a híres táncosnő Isadora Duncannek (és róla is…) dobogtatta meg szívét (és egyéb testrészeit:-) Mercedes de Acosta 1920-ban, egy konformista pillanatában összeházasodott Abram Poole-lal a dilettáns festővel és társasági emberrel (és bár Mercedes még a nászéjszakáját sem töltötte vele, csak1935-ben váltak el). Házassága előtt három nappal ismerkedett össze Eva Le Gallienne színésznővel, hogy aztán azonmód öt éves viharos románcba keveredjék vele. A két nő gyakran utazott és vakációzott együtt a nagyvilágban, miközben de Acosta két darabot is írt kedvesének (Sandro Botticelli és Jeanne d’ Arc címmel). A művek sikertelensége, az ezzel járó pénzügyi kudarcok és Acosta féltékeny természete végül véget vetettek kapcsolatuknak.

Legismertebb szerelmi afférja Greta Garbo-val esett meg (ha igazak a hírek…) Az „isteni” hölggyel 1931-ben találkozott. Kettejüket de Acosta egyik akkori szeretője, Salka Viertel mutatta be egymásnak. E kapcsolatot Mercedes részéről gyakran jellemzik úgy, mint élete nagy szerelmi viszonyát. S bár a vonzalom talán kölcsönös volt, mindvégig Garbo irányított; az 1940-es évek közepén ő is véget vetett a „se veled se nélküled” titkos kapcsolatnak. (Más források szerint a kapcsolat csak 1959-ben ért véget.) Acosta közben megállás nélkül írt neki verseket, leveleket, amikben megvallotta, hogy mennyire szereti Greta-t. Mindenki, aki behatóbban ismerte kettejük viszonyát és Mercedest, egyöntetűen állítja, hogy Greta Garbo volt élete nagy szerelme.

Mindez azonban nem akadályozta meg őt abban, hogy 1932-ben (mikor épp pauza állt be Garbo és Mercedes kapcsolatában) ne csapja sikeresen a szelet a nagy német vamp-nak Marlene Dietrich asszonynak, aki heves érdeklődése jeléül rózsákkal és üzenetekkel kedveskedett neki…pl ilyenekkel: „Nehéz lesz elhagyni Hollywood-ot most, hogy ismerlek” „Csókolom a gyönyörű kezeid és szíved”. Egy alkalommal, mikor Dietrich tudta hogy későn érkezne egy Mercedes által szervezett partira, pedig a következő üzenetet küldte neki: „Kedvesem, egyél, feküdj az ágyba és ott várj meg…”

Aztán jött a világháború és a ridegebb és puritánabb ötvenes évek, melyek nem igazán kedveztek az ilyesfajta viszonyoknak. És megítélésüknek. Emiatt több, korábban a leszbikussággal kacérkodó híresség hirtelen vissza „coming out”-olt és férjhez ment. Acosta egy ideig Párizsban élt ezekben az időkben, és csak 1960-ban tért vissza komoly betegséggel küszködve (agydaganat) New Yorkba, ám nem egyedül…Betegsége miatt pénzre volt szüksége, így magával hozta időközben megírt életrajzát Here lies the heart (Itt fekszik a szív) címmel. És bár a könyv jó kritikákat kapott a botrány sem maradt el, hiszen, bár nem direkt módon, nem utalva a leszbikusság tényére, rendre megírta benne kapcsolatait… A megnevezettek persze karrierjüket féltve így is kikérték maguknak. Hazudozónak titulálták, aki csak kitalálta a történeteit, sokan fel is jelentették őt. Eva Le Gallienne például sosem bocsátott meg neki és társasági körökben cinikusan „átkeresztelte” a könyvet: Itt fekszik a szív és a hazugságok és a hazugságok…(Here the heart lies and lies and lies). Garbo sem könyörült: ha találkozott vele New York utcáin, elfordította tekintetét és még halálos ágyán sem látogatta meg Mercedest annak kérése ellenére…Barátai elhagyták, és a pénzügyi gondjai is növekedtek. Szegénységben és elfeledettségben halt meg 75 évesen.

A történet kerekségéhez és hitelességéhez azonban hozzátartozik, hogy a philadelphiai Rosenbach Múzeum és Könyvtár Greta Garbo halála után 10 évvel kiállította azokat a szerelmes leveleket, melyeket a színésznő szeretőjéhez, Mercedes de Acostához írt. 1960-ban, de Acosta átadta a Garbótól kapott leveleit a philadelphiai Rosenbach Múzeumnak, azzal a feltétellel, hogy csak tíz évvel a feladó halála után nyithatják ki őket. De Acosta 1968-ban halt meg, míg egykori kedvese 1990. április 15-én, 84 éves korában. A múzeum, ígéretéhez híven, pontosan 10 évvel Garbo halála után, 2000. április 15-én felbontotta a szerelmes leveleket. Az előzetes spekulációk ellenére Greta Garbo barátnőjéhez írott leveleiben semmi sem utal arra, hogy a két nő szerelmi viszonyt folytatott volna egymással - állapították meg a múzeum munkatársai, miután felnyitották és elolvasták a leveleket.

Az igazságra valószínűleg soha nem derül fény, és Garbo megmarad annak, ami már életében is volt: rejtélynek…Következő alkalommal róla szól majd a femme fáma…

 Kép-telenség…:-)

És ha már leleplezések, egy képzőművészeti alkotásról is fellebbentjük a fátylat:-)

Annak idején, megboldogult ifilány koromban egy kedves barátnőmmel leltünk rá erre a képre valamelyik albumban…Azonmód hatalmasat kuncogtunk rajta és idétlen történeteket kreáltunk hozzá…Ahhoz lusták voltunk, hogy megnézzük, mi áll a „háttérben”, ezt most pótoltam:-)

A kép 1594-ben készült, festője ismeretlen, de az ún. fontaineblau-i iskolához köthető. A két, fürdőkádban ülő hölgy viszonya minden híreszteléssel ellentétben igen nagy valószínűséggel nem „homoerotikus” jellegű, mivelhogy testvérekről van szó, név szerint Gabrielle és Julienne d’Esrées hölgyekről. Bár a híres mozdulatot, mellyel egyikük (Julienne) a másikhoz viszonyul kétértelműnek tűnik, ám a szakértők szerint Julienne csak azt vizsgálja, hogy jön e a nővére jobb mellbimbójából tej…:-) Ergo a kép jelentése: Gabrielle várandós…Az utóbbi hölgy kezében lévő gyűrű pedig a királyra utal, nem is akárkire, mint IV. Henrikre, ki is ama híres „Párizs megér egy misét” szállóigét először kimondta…Henrikünknek Gabrielle volt a kedvenc szeretője. A hölgyeket egyébként kora legszebb gall nőiként tartották számon…

A kép hol máshol is lenne ma megtalálható, mint a Louvre-ban…

 

 

 

 

 

Címkék: kultúra művészet mercedes de acosta gabrielle és julienne destrees

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cafeleszbosz.blog.hu/api/trackback/id/tr492695388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.