CaféLeszbosz

Helló leszboszorkák!

Szellemi hedonista lévén, gyakran olvasgatok (nem is annyira) régmúlt idők hírességeiről, különösen, ami a nőket illeti...:-) És ahogy olvasgatok róluk ezt-azt (pl. Dietrich, Garbo, Isadora Duncan stb…) rendre feltűnik egy név, egyfajta, hogy úgy mondjam, „közös nevező”-ként… „Hogy akkor Dietrich-el is, meg Garbo-val is, meg Isadora-val is, meg még ki tudja hány akkori hírességgel?…Ki lehet ez a nő??? Ez a Mercedes de Acosta?” És ahogy botcsinálta oknyomozónőként fedem fel a bonyolult, ám rendre összeérő kapcsolati hálókat (ugye kísértetiesen ismerős a képlet hölgyek?:-) egyre messzebb jutok főhősnőmtől…Eközben a magam vigasztalására rájövök, hogy pár alkalomra bőven el lettem látva témával:-)

Következzék hát a kapcsolati háló középpontja: Mercedes De Acosta! (jé, kicsit még rímel is:-)

Drága Hölgyeim!

A mai alkalommal még mindig a némber van-ok világában időzünk egy kicsit. Elsőként megismerkedünk egy amerikai írónővel, akinek a tengerentúlon először sikerült felborzolnia a leszbikusság akkor még kényes témájával a háború utáni műkényelembe és mccarthyizmusba menekülő kedélyeket miután két nő viszonyát tabudöntögető természetességgel írta meg, aztán pedig a képzőművészet világába kalauzolunk el benneteket, bemutatva – még az „aduász”/”nagyágyú” Frida Kahlo és Tamara de Lempicka hölgyek előtt – egy olyan némber van-t, akiről hamar kiderül, hogy valójában nem is némber…:-) 

Mai czikkünkben megismerkedünk egy írónővel, egy írónő szerelmével, egy „némber van” filmmel, mely regényéből készült, annak rendezőnőjével, a valaha élt „legsármosabb” színésznők egyikével, aki eljátszotta a regényből készült egyik filmadaptáció főszerepét és egy másik filmmel, melyben egy leszbikus nőt alakít. Mindeközben nem kevés magyar szál is bekapcsolódik majd történetünkbe…Mivel  rövid felvezetőnk kissé homályosra sikeredett, következzék a megvilágosodás!